Andreának hívnak, jelenleg egy szakmunkásképző utolsó éves tanulója vagyok. Szerencsére van kollégium a sulihoz, mert nehéz lenne otthon élni, és úgy tanulni. Anyám már több éve elhagyott bennünket, csak akkor keres meg, ha valamire szüksége van. Egy bátyám, egy ikernővérem, és egy húgom van. Apám alkoholista. Állandó munkája már régen nincs. Iszik, és aztán csak fekszik otthon. A falu végén áll a házunk, aszfaltozott út sem vezet hozzá. A házban nincs víz, fürdőszoba, és konyha. Két helyiséget használunk: egyik, apánk és a bátyánk szobája. Itt van egy vaskályha, azon néha főzünk. A belső szoba a miénk, lányoké – ha hazamegyünk, itt lakhatunk.

A szüleinktől pénzt nem kaptunk soha. Bátyánk már 12 éves kora óta dolgozik az erdőn, ha van munka. A sulit sem fejezte be, ő volt a „családfenntartó”. Van egy nyolc évvel fiatalabb húgunk, aki anyánkkal él. Ha tudunk, segítünk neki: tanulunk vele, szerzünk normális ruhát neki. Hogy ne járjon úgy, ahogyan mi, amikor ennyi idősek voltunk, és anyánk olyan ruhát adott ránk, amit éppen otthon talált: férfiruha, vagy kinőtt gyerekruha, neki mindegy volt. Az általános iskolába sokat csúfoltak bennünket: koszosak voltunk, piszkos ruhákba jártunk. A tanulás sem ment túl jól, sok évet veszítettünk.

Aztán szakiskolába kerültem. Itt nagyon jó, rendesek a tanárok, és a saját családi pótlékomból és alkalmi munkákból meg tudtam élni. A tanulás is jól megy. De idén télen elmúltam 20 éves, már nem kapok családi pótlékot. Januártól délelőttönként suliba jártam, délután négytől éjfélig pedig egy fűrészüzembe dolgoztam. Férfimunka, de jól bírtam. A nagy hidegben nehéz volt, (-10°C – 12 °C), mert nem volt meleg ruhám. De nincs más választásom, ha be akarom fejezni a sulit. Szeretek dolgozni. Az a baj, hogy tönkrement a térdem. Azt mondják, megerőltettem. Az egyik orvos egy 27.000 Ft-os injekciókúrát javasolt, az állítólag segítene.

Honnan szerezzek ennyi pénzt? És aztán? Ha segít, és elkezdek újra minden nap dolgozni, mi lesz?