Gyurinak hívnak. A nyáron nagy tragédia történt a családunkban: legkisebb lányom, aki másfél éves volt, félrenyelt egy szilvamagot, és a kezeim között halt meg. A mentők nagyon sokára érkeztek meg. Még egyszer sikerült újraéleszteniük. Pécsre a gyerekklinikára helikopterrel vittük le, de minden hiába: másnap meghalt. A feleségem pszichésen teljesen maga alá került. Néha annyira féltem őt, hogy nem merem egyedül hagyni.

Ráadásul anyagilag katasztrofális helyzetbe kerültünk: megszűnt a feleségem GYES-e, és a családi pótlék is lényegesen kevesebb lett. Én munkanélküli vagyok. A vizünk szűkítve jön, mert hátralékban vagyunk, akárcsak az áramdíjjal. A házvásárláskor felvett deviza hitellel is elmaradásban vagyunk.

Az első nagy kérdés az volt: miből temessük el a kislányunkat? Honnan vegyünk több mint 100.000 Ft-ot? Az önkormányzattól kaptunk 50.000 Ft kölcsönt. A többit a barátaink adták össze. Hogy mikor és miből fogjuk visszafizetni? Nem tudom. Azt sem tudom, mi lesz a feleségemmel, ha elkezdődik az iskola, és egyedül marad itthon. Kéne neki valami állás. De mi? Szakképzettsége nincs, és egy kicsi faluban élünk. Mihez lehet itt kezdeni? Arra is gondoltunk, hogy elvégezne valami tanfolyamot. Én szerencsére most kaptam munkát. Igaz, nem állandó állás, csak ideiglenes, de időlegesen is valami segítség.