Móninak hívnak, egy kis faluban élek. 4 gyermekem van, a sógorasszonyom és az anyósom segítségével nevelem őket.

A férjem néhány éve elhagyott bennünket, egy másik nő miatt. Most már családja van, anyagilag egyáltalán nem támogat bennünket.
Szerencsére az anyósom itt lakik a szomszédban.

Máriának hívnak. Későn kerültünk össze a párommal, de azért 3 gyönyörű lányunk született. Szépek és okosak, büszke vagyok rájuk. Minden vágyam, hogy kikerüljenek ebből a nyomorból, amibe mi élünk.

Amikor születtek a gyerekek, építettünk egy kis házat. A párom szinte mindent saját kezűleg csinált,

József vagyok. Délvidéken éltünk. Volt egy tanyám, földet műveltem, szépen éltünk. Aztán jött a háború. Engem bevittek katonának. Megtagadtam a tűzparancsot, és 20 év börtönre ítéltek. Akkor jöttünk át Magyarországra. A legidősebb lányom ma már egyetemista, ő ott maradt.

Nehéz volt nulláról elindulni,

Ildikó vagyok, 40 éves rokkantnyugdíjas. Egy vályogházban élek a 7 éves kisfiammal. Férjem több éve elhagyott bennünket. Amíg velünk élt, sem volt sokkal jobb. Elveszítette a munkáját, és aztán elkezdett inni. Agresszív lett, amikor ivott. Nem bírtam tovább, és három évvel ezelőtt elküldtem.

Gyurinak hívnak. A nyáron nagy tragédia történt a családunkban: legkisebb lányom, aki másfél éves volt, félrenyelt egy szilvamagot, és a kezeim között halt meg. A mentők nagyon sokára érkeztek meg. Még egyszer sikerült újraéleszteniük. Pécsre a gyerekklinikára helikopterrel vittük le, de minden hiába: másnap meghalt.

Sarolta vagyok. Az első házasságomból két leányom született, de nem sikerült a közös élet, elváltunk. Újra férjhez mentem, a második házasságomból született egy kisfiú. A második férjem alkoholista volt, és agresszív lett, ha ivott, megvert a gyerekek előtt is. Nem bírtam tovább, elmenekültünk a gyerekekkel a közös házunkból.

Oktáviának hívnak, moldáv állampolgár vagyok. A férjem magyar, itt élünk egy kis faluban. Egy kislányunk van. Most már jól beszélek magyarul, de az írás még néha nehézséget okoz. Több devizahitelünk is van, a férjem egész havi keresete is kevés a törlesztésre. Nekem nincs munkám.

Zolinak hívnak, egy 200 lelkes kis faluban élek, 5 gyermekemmel és a feleségemmel. Rokkantnyugdíjas vagyok, feleségem GYES-en van. Gyermekeink egy és tíz év közöttiek. Én csak 4 osztályt végeztem, nem tudtam tanulni. A feleségemnek 7 osztálya van. Egy kicsi házban lakunk, ami 4 helyiségből áll: egy előszoba,

Andreának hívnak, jelenleg egy szakmunkásképző utolsó éves tanulója vagyok. Szerencsére van kollégium a sulihoz, mert nehéz lenne otthon élni, és úgy tanulni. Anyám már több éve elhagyott bennünket, csak akkor keres meg, ha valamire szüksége van. Egy bátyám, egy ikernővérem, és egy húgom van.