Oktáviának hívnak, moldáv állampolgár vagyok. A férjem magyar, itt élünk egy kis faluban. Egy kislányunk van. Most már jól beszélek magyarul, de az írás még néha nehézséget okoz. Több devizahitelünk is van, a férjem egész havi keresete is kevés a törlesztésre. Nekem nincs munkám. Apósom is velünk lakik, de ő nagyon szereti az italt. Pedig szép nyugdíja van, abból segíthetne bennünket. De a kocsmába megy minden fillér. A közüzemi díjakat sem tudjuk fizetni, ott is nagy tartozásaink vannak. Ráadásul a férjem mintha nem is látná, milyen kilátástalan a helyzetünk. Csak tologatja a problémákat, és aggodalmaskodónak tart engem…. Én pedig nem ismerem ki magam az itteni jogszabályokban. Így aztán tenni sem tudok semmit.

Most elvégeztem egy tanfolyamot, nekem lett a legjobb az eredményem. Aztán kaptam munkát is. Talán most majd könnyebb lesz.