Mohayné Farkas Ibolya (a kuratórium elnöke)

1990-ben építészmérnökként végeztem a Budapesti Műegyetemen. Férjemmel, Mohay Gáborral 1990-ben kötöttünk házasságot. Kaposváron telepedtünk le, és itt alapította meg férjem a Mohay és Társa Építészirodát ahol én is több évig dolgoztam. 1991 és 2000 között négy leányunk született. Gyermekeim nevelése miatt otthon töltött évek alatt érdeklődésem egyre inkább az emberek, a közösségek és a segítségnyújtás felé fordult. Elkötelezett katolikusként 1993 és 2011 között szervezője, vezetője voltam a Kaposvári Szent Imre Plébánia több közösségének és közösségi programjának. 2010-ben végeztem el a SOTE Mentálhigiénés és Szervezetfejlesztő Szakát. 2010 decemberétől mentálhigiénés szakemberként dolgozom. A látóteremben kerülő szegény, szenvedő, kiszolgáltatott, emberek mindig megindították szívemet, és cselekvésre ösztönöztek. 2013 februárjában köteleződtem el teljes mértékben mellettük: úgy gondolom, az én utam keresztényként hogy a Mélyben és Reményben Alapítvány keretei között megpróbáljak segíteni ezeknek a családoknak.

Kristonné Kunicz Mária

Nagycsaládosként 3 leánygyermeket nevelünk férjemmel. Eredeti szakmám: művelődésszervezés-magyar szakos tanár, tanító és hitoktató. Jelenleg (6 éve) főállású hitoktatóként dolgozom 4 falu óvodájában és iskolájában. A szociális munka és a szeretetszolgálat mindig közel állt hozzám. Sok gyermekkel és családdal vagyok kapcsolatban. Számos segítségkérést kapok, s én magam se járok “csukott szemmel”. ( A nehézségeket én is ismerem, hisz építkezős, devizahiteles nagycsalád vagyunk.) Sok témában tapasztalt és gyakorlatias vagyok, így ezt kamatoztathatom a közös munkában. Nagyon jó, hogy Mohayné Farkas Ibolya pont akkor keresett meg az Alapítvány létrehozásának ötletével, amikor én is úgy láttam szervezett segítségre van szüksége sok családnak. A “hívásnak”, melyet erre a munkára kaptam nem tudtam és nem is akartam ellenállni. Örömmel tölt el, ha szolgálhatok és segíthetek. Ezért “szívügyem” a Mélyben Alapítvány.

Mógáné Aradi Csilla

1988-ban végeztem az ELTE angol-történelem-régészet szakán, és azóta is régészként dolgozom. Férjem földrajz tanár, négy gyermekünk van. Somogy megyébe a munkahelyem miatt költöztünk még 1989-ben, először egy Kaposvár környéki faluba, majd később a megyeszékhelyre. Keresztényként úgy érzem, hogy a jelenlegi világban nem nézhetjük ölbe tett kézzel egyes emberek megnyomorodását, reménytelenségét. A mindennapokban a mi felelősségünk is, hogy próbáljunk meg tenni – még ha akármilyen csekélységet is – egymásért. Hiszen mindannyian testvérek vagyunk Krisztusban.