I. Kezdetek:
– 2010 decemberében hoztuk létre Kaposváron.
- célunk: mélyszegénységben élő családok szociális és mentális támogatása
- Mi volt a kiváltó ok? -> egy felkérés nyomán kapcsolatba kerültünk 6 családdal, ráláttunk 6 élethelyzetre -> személyes döbbenet: ilyen életek, sorsok vannak a közvetlen közelünkben. .. így élnek családok…így nevelődnek gyermekek…
amit láttunk:
- rendszerint komfort nélküli, nehezen megközelíthető házban élnek,ami rossz állagú, sok helyen nincs víz, egy szem sparhelt a fűtő és fözőeszköz…
- Pl: Kaposváron a Pál-Varga dűlő folytatásként vezet egy út az erdőbe – emellett az út mellett, az erdőben lakik egy bérelt kis házban az egyik támogatottunk : egy anya, 4 gyermekével. Ez jó időben egy kellemes kis séta, de télen, hóban, reggel fél 7-kor, amikor a gyerekeknek el kell indulni, hogy 7.10 -re a 3-as busz végállomásához kiérjenek, és iskolába tudjanak menni…
- Többen gyenge értelmi képességűek, sokan nem fejezték be a 8 általános iskolát sem…néhányan enyhén értelmi fogyatékosak
- Nincs munka, nincs munkalehetőség, aki nem képes a kertje megművelésére, az semmilyen munkát nem talál…szinte 100%-os a munkanélküliség, néha alkalmi munka,
- Miből élnek? : családi pótlék + anyasági ellátás / rokkantnyugdíj + szociális segély (egy háztartásban egy fő kaphat)
A minimálnyugdíj 2013-ban 28.500 Ft/fő. Ezalatti egy főre eső jövedelemből élőket nevezzük mélyszegényeknek.
István 48 éves, kőműves. Abban a kis faluban, ahol lakik régebben mindig akadt számára munka: kisebb javítások, bontások, néha még házépítés, bővítés is. 3 lányuk született. Saját kis házukat is István építette. Az asszonynak egyre több egészségügyi problémája lett, nem tudott már napszámba járni. A lányok nőttek, okosodtak,,, István pedig egyre kevesebb munkát kapott: nem voltak építkezések, még javításokra sem volt pénze senkinek… Bement a városba is munkát keresni, de ahol meghallották, hogy 20 km távolságba lakik, mindenhol elutasították: a jelenlegi jogszabály szerint a vidéki dolgozók útiköltségéhez a cégnek jelentősen hozzá kell járulni. Külföldi munkavállalással is próbálkozott, de nyelveket nem tud, mindenhol átvágták… havi biztos jövedelmük jelenleg 75.800 Ft, ebből élnek 5-en: ez egy főre vetítve 15.160 Ft … ez napi 500 Ft ! Karácsony előtt hosszan beszélgettünk. Egész nyáron munkát keresett, de hiába. Azt kérdezte tőlem: Tudja milyen érzés, hogy nem tudok ajándékot venni a lányaimnak?
Keresztényként úgy éreztük, tennünk kell valamit, és létrehoztuk ezt az alapítványt…
Névválasztás: Mélyben és Reményben
Mélyben: mélyszegénységben élőket támogatjuk – ez egy reménytelen helyzet: nincs kiút
Reményben: azt szeretnénk, ha mégis, minden kilátástalanság ellenére megmaradna ezekben a családokban a remény
II. MélyReA ma
- 6 családdal kezdtük, és ma 23 családdal foglalkozunk: 8 magyar, 10 cigány, 5 vegyes (41 felnőttkorú, 58 gyermek)
- területileg: legtöbb családunk, 11 cs. Gige, Rinyakovácsi, Csököly, (kadarkúti LHH kistérségben)
Somogy megye 11 kistérsége közül 4 (Kadarkúti, Barcsi, Csurgói, Lengyeltóti) Magyarország leghátrányosabb helyzetű kistérségei közé tartozik. Mutatóik hasonlóak, mint a Borsodi LHH kistérségek mutatói.
Kaposváron 5 család, és környékbeli falvakban 1-1 család
Tevékenységünk:
- minden hónap végén élelmiszercsomagot (kb 5.000 Ft- tartós élelmiszer) viszünk,
- igény esetén ruha, cipő, bútor, háztartási eszköz, felszerelés, gyógyszer, tüzelő,….
- adományt kiszállítása egyúttal a kapcsolattartás eszköze is: leülünk a konyhába vagy a szobába az ágy szélére, és beszélgetünk: Mi van veled? – Mi történt az elmúlt időben?
Két szempont miatt fontos:
- a beszélgetésekben rengeteg információ van a körülményeikről, a nehézségekről, ha tudjuk, mi bántja, mi okoz problémát, akkor tudunk segíteni
- ugyanakkor ez a személyes figyelem – amihez idő, türelem, empátia kell – önmagában is segítség, gyógyító
Személyközpontú segítségnyújtás : mi ezt a 23 családot támogatjuk, ők vannak a középpontban, nekik segítünk, ők vesznek részt a programjainkban.
– a figyelem és a folyamatos kapcsolattartás eredményekét felfedeztük, melyek azok a területek, amelyekben érdemes is, és tudunk is segíteni. Így alakultak ki programjaink.
Programjaink
Két célcsoport:
1.) a formálható, alakítható jövő: a gyerekek
– Korrepetálás 2011.őszétől
Krisztián egy négygyermekes család másodszülött gyermeke. Édesanyjuk a nevét le tudja írni, de egyébként a házi ellenőrzésére, kikérdezésre, magyarázatra nem képes, és egyedül neveli őket. Nővére Szabina, akkor ment 3. osztályba, Kr pedig kezdte a sulit. Augusztusban voltam náluk, és beszélgettünk. Kérdezgettem Kr. várja-e a sulit, elbúcsúzott-e az oviba. elmondta, hogy az ovis búcsúztatón egy mesét adtak elő, ő is szerepelt benne. Kérdezem: milyen mesét? Elmondjam, Ibolya néni? Persze! Kr. szó szerint elmondott egy aránylag hosszú mesét, amelyet májusban adtak elő!!! Meglepődtem, mert nem gondoltam arra, hogy ilyen körülmények között felnővő gyermek erre képes. És kicsúszott belőlem a kérdés: mit szólnátok, ha szeptembertől eljönnénk, és együtt tanulnánk? nagyon lelkesek voltak…Aztán körülnéztem: de hol, hogyan? a szobában néhány ágy, szekrény és sparhelt.. asztal, szék sehol. Az édesanya megígérte: Ibolya néni, szerzünk asztalt!
Amikor szeptember elején mentem, és Szabina meglátta a közeledő autót, elszaladt..csodálkoztam: hova megy? néhány perc múlva megjelent,futva a fején egyensúlyozott egy picike, rozoga asztalt, amit a szomszédból a nagymamától hozott: tanulhatunk!
Jelenleg 14 gyereket keresünk fel otthonában az iskolaév péntek délutánjain, hogy korrepetáljuk. Kb. 1 órát tudunk foglalkozni mindegyikükkel.
– nyári napközi – 2012.és 2013. nyarán
2012-ben volt először nyári napközink, miután láttuk, hogy ezen környéken nincsenek táborok. Ha lennének, sincsen a szülőknek pénze rá, családi nyaralás sincs: semmittevéssel, tévézéssel telik az egész nyár, szülők nem tudnak értelmes tevékenységet biztosítani a gyermekeknek.
heti egy délután a helyi művelődési Házban szerveztük,
éneklünk keresztény gitáros dalokat, uzsonna, aztán különböző kézművesfoglalkozás.
– kirándulások: Balaton és Kaposvár,- Bábszakkör: 2013 januárjától a Csökölyi Ált Iskolában, T. Bíró Éva vezetésével
– Családi életre nevelő foglalkozás: 7.-8. oszt kamaszlányoknak a felnőtté válásról 2013. szeptembertől a Csökölyi Ált Iskolában.
2.) felnőttek:
- vetőmagosztás: aki vállalja a kertje művelését (idén tavasszal kb. 150 e Ft költöttünk vetőmagokra, vetőkrumplira)
- csirkeosztás: 2012 tavaszán (8 családnak, 50-50 db csirke + 50 kg táp)
- vízbevezetés: 2012 folyamán, 4 családnál (szakember + anyag alapítvány fizeti)
- szobafestés: sok családnál, több alkalommal – anyagot megvesszük, ők festenek
- házfelújítás: 4 családnál, szintén ebben a szisztémában: mi megvettük az anyagot, és a munkát ők végezték, esetleg mesterembert fizettünk, ahol nem volt ffi a háznál…
III. Eddig arról beszéltem, hogyan próbáljuk meg élelmiszerrel, tárgyadományokkal, egyebekkel segíteni ezeket a családokat,
szegénységet materiális hiányhelyzetként definiálják a szociológusok és a közgazdászok, de tapasztalatunk szerint a szegénység egyúttal szociális és pszichés hiányhelyzet is.
Szociális: nincs háló, ami megvédene, megtartana
Egy példa ennek illusztrálására: Szilvia története. Szilvi köszörűs cigány, fiatalon férjhez ment egy beás férfihoz, aki a közelükben lakott. A szülei nehezen fogadták el a ffit, de sikerült szocpolból egy rozoga házat venniük a szülők szomszédságában, és külön költöztek. A ffi néhány év múlva egy másik nő miatt elhagyta a családját: Szilvit és 4 apró gyermekét. Szilvi apja szintén munkanélküli, agyafúrt cigányember azt találta ki, hogy Szilvit gondnokság alá helyezteti enyhe szellemi fogyatékossága miatt, és ő lesz a gyámja: ekkor ő kapja kézhez a 4 unoka után járó családi pótlékot, amely jelentős bevétel lett volna családi kasszába, főként, mert Szilvi apja szerette az italt…Szilvi ebbe nem egyezett bele, azóta „ki van tagadva”, nem beszélnek vele, nem segítik, és volt már olyan családi veszekedés, ahol az apja kezet is emelt rá.…
Sajnos ebben a borzasztó nyomorúságban általánosan tapasztalható, hogy a legközelebbi hozzátartozók sem tudnak, akarnak segíteni….
A szegénység rendszerint együtt jár erkölcsi zűrzavarral, az erkölcsi normák áthágásával, (válás, erőszak) ellenségeskedésekkel, amelyek pszichés sebzettségekhez vezetnek.
Anna példáját mesélném el. Anna kamaszkorú lány volt, amikor mostohaapa költözött hozzájuk. Ennek a férfinek nem csak Anna anyja kellett, hanem Anna is. Az anya nem kelt lánya védelmére, akinek ebből a kapcsolatból egy gyermeke is született. A ffi nem csak „használta” Annát hanem rendszeresen verte is, mégpedig nyilvánosan, az egész falu szeme láttára- mindenki tudott róla. Az egyik javakorabeli legényember, Jóska, akinek valószínű donga-lába miatt nem volt még felesége, szólt a m. apának a kocsmába: miért ütitek azt a lányt? Az ffi kicsúfolta Jóskát: mi közöd hozzá, csak nem kell neked a lány? Amikor legközelebb Jóska elment a házuk előtt, Annát a m.apja az udvaron egy lapáttal ütötte. Jóskát ekkor különös erő szállta meg – „Ibolya néni, úgy éreztem olyan erős vagyok, mint egy szuperman” – átlépett a kerítésen, megfogta Anna kezét, és megkérdezte: eljössz velem, hozzám?- és elvitte magához, a falu szélén lévő házba, amihez csak földút vezet. Ha nem ők mesélik el ezt a történetet, nem hiszem el… Azóta 5 gyermekük született. Amikor mi elkezdtünk járni hozzájuk, azt láttuk, hogy a gyermekek állandóan a lehúzott redőny mögött, a sötét szobában vannak: járókában, tv előtt… Nem értettük miért, csak úgy éreztük, mintha valami megmagyarázhatatlan félelem van a háttérben. Anna és Jóska másfél év után mesélték el ezt a történetet, ami magyarázatot adott nagyon sok mindenre…
Mi szeretnénk ezekben a hiányhelyzetekben is segítséget nyújtani.
Keresztényként úgy gondoljuk az egyik út az ima! Ezért szólítottunk meg 2011. februárjában 3 mélyen hívő, és imádkozó ismerősünket , és hoztunk létre egy kis imacsoportot, akik rendszeresen imádkoznak a súlyos problémákért, és az Alapítványunkért.
Mindig nagyon megható, amikor valakinek azt mondjuk: tudja, vannak, akiknek elmondtuk a problémáját, és azok imádkoznak magáért…
Néha, ha olyan helyzet teremtődik, a látogatásaink során mi magunk is azt mondjuk, látva a konkrét lelki szenvedést: Imádkozzunk most ezért! A „Miatyánkot” mindenki ismeri, ezt szoktuk közösen elmondani…
A másik út, amin mi járunk, azt 3 szóval tudnám leírni:
felkeresni, kapcsolatba lépni, kapcsolatba maradni…
Ez egy szeretetkapcsolat, aminek az első, legfontosabb lépése:
„de jó, hogy vagy!” –igent mondok Rád!
szeretettel, figyelemmel fordulok feléd, elfogadom, hogy más vagy, mások a szokásaid, más a neveltetésed, a lehetőségeid, a bőröd színe, az otthonod, megpróbállak megérteni, és értékesnek tartalak minden másságod ellenére… ~ a szegények az egyház kincsei
* és ebből az elfogadásból fakadóan ez a kapcsolat változást, növekedést, fejlődést inspirál
IV. Támogatási lehetőségek
2010 óta rengeteg jószándékú emberrel találkoztam, nagyon sokan segítettek anyagiakkal, tárgy-felajánlásokkal, egyebekkel.
* Fogadunk el tartós élelmiszert, tárgyadományt, (bútor, ruha, cipő, háztartási gép, háztartási felszerelés)
- „Vállalj fel egy családot” program : 5.000 Ft/hó, 60.000 Ft/év
- bankszámlánkra fogadunk pénzadományokat
- Önkéntes segítőket is várunk
Befejezésül Beer Miklós váci megyésppök előadásából szeretnék szabadon idézni:.
Püspök atya a szegényekről, és a segítségnyújtásról beszélve mondta a következőket:
- senki nem választhatja meg, és nem is választotta meg, hogy milyen adottságokkal, és hova szülessen (…csak egyvalaki, Jézus Krisztus, és ő szegénynek született…)
- aki az erdőbe született, az saját erejéből soha nem lesz képes kiemelkedni onnan
- semmilyen jogszabály vagy Únió nem tilthatja meg, hogy segítsek a rászorulóknak, azaz istengyermekségemből fakadó szabadságomat a jóra senki nem veheti el tőlem!
Előadás elhangzott a Kutatók Éjszakáján a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Karán 2013. szeptember 27-én